Referencia
Dinya Mariann
Dinya Mariannak hívnak, 24 éves vagyok és közgazdászként dolgozom Budapesten. A búvárkodással, mint sporttal, 8 évvel ezelőtt ismerkedtem meg és jelenleg kétcsillagos búvárvizsgával rendelkezem. Apukámmal együtt kezdtem el a búvártanfolyamot a St. Flórián Búvár Sportegyesületnél, és azóta is ezzel a csapattal járok búvárkodni. Az egyesületet ismerősök ajánlották, és őszintén mondhatom, nem csalódtam a "választásban". Ez a csapat valóban profi. A tanfolyamok elméleti és gyakorlati képzései során olyan tudást szereztem, amellyel bárhol, bármilyen körülmények között biztonságban érzem magam a víz alatt. Mindemellett az oktatók emberi tulajdonságai és elkötelezettségük a sport iránt is tiszteletet érdemel.
A búvárkodás nem veszélytelen sport! Sok mindenre kell egyszerre odafigyelni és nem hibázhat az ember, mert annak súlyos következményei lehetnek. Éppen ezért különösen fontos, hogy olyan szakemberektől tanuljon az ember, akik kiemelkedő tudással és tapasztalattal rendelkeznek a búvárkodás területén. A búvárkodás számomra ugyanis "bizalom sport", azaz nagyon fontos, hogy olyan emberekkel merüljek együtt, akikben maximális mértékben megbízom és tudom, hogy bármilyen szituációban számíthatok rájuk.
Eddigi életem során már számtalan sportot kipróbáltam és őszintén mondhatom, hogy ennyi élményt, kalandot, örömöt és szórakozást egyik eddigi sportágtól sem kaptam. Már az első alkalommal éreztem, hogy ez több lesz és többet fog adni, mint bármilyen más szabadidős tevékenység. A búvárkodás tehát nem csak egy sport számomra, hanem annál sokkal több – észrevétlenül az életem részévé vált.
A víz alatti világ, a rengeteg színes élőlény, a gyönyörű természet energiával tölt fel. Amikor lemerülünk a víz alá, szó szerint megnyugszik az ember, a felszínen hagyja a problémákat, és ahogy a tenger "magába szív" bennünket, szinte eggyé válunk a vízzel és az élőlényekkel. Igazából nem is lehet szavakba önteni ezt az érzést, ahhoz át kell élni, hogy valaki igazából megértse mit is ad a búvárkodás..., ez a lehetőség pedig bárki számára adott, legyen az gyerek, nyugdíjas, férfi vagy nő. Ezt az élményt pedig nem érdemes kihagyni!
De hogy mégis mit jelent számomra igazából a búvárkodás pár szóban összefoglalva? Szabadságot, szerelmet és életre szóló, felejthetetlen élményeket...
Ficsur Zita
A víz iránti szeretetem már kiskorom óta kísér és már akkor is jobban szerettem víz alatt lenni, mint csak úgy úszkálni a felszínen. Imádtam "békatalppal", és "pipával" kémlelni mi is lehet odalent. Ez a kíváncsiság adta meg a kezdő lökést: ha törik, ha szakad, én búvár leszek. Egy kedves ismerősöm is búvárkodik tőle kértem tanácsot hogyan is fogjak hozzá. Ő azt ajánlotta menjek a St. Flórián egyesülethez, mert ő is náluk tanult és rengeteg tapasztalatot gyűjtött tőlük. Hát, azóta már én is! Az egyesületen belül olyan embereket ismertem meg, akik nagy tudással rendelkeznek búvárkodás terén és ezt a tudást illetve tapasztalatot átadják a búvártanoncoknak is. A medencés oktatásokon és az első éles merüléseim alkalmával is nagy odafigyelést és sok tanácsot kaptam mit és hogyan csináljak. Kezdő búvárként ez sokat számított, hiszen ettől biztonságban éreztem magam a mélységben.
Ami örökre a búvárkodás szerelmesévé tett, az az érzés, amikor lemerülök, és csak a lélegzetvételemet hallom és az a leírhatatlan gyönyörű víz alatti világ, ami elém tárul. Sok víz alatti filmet láttam és tudtam, hogy nagyon szép, ami oda lent van, na de, hogy élőben ilyen fantasztikus élményt nyújt azt nem gondoltam. Amikor lent vagyok, tudom, hogy ez egy idegen világ, de még is otthon érzem magam. Szeretem nézni a korallok élőlényeit, ahogy a halak jönnek-mennek, élik kis életüket, minden pompázik a szebbnél szebb színektől. Egyik merülés sem hasonlítható a másikhoz, mindig fel lehet fedezni valami újat vagy szépet. Egyszóval nem egy egyhangú sport. Sok túrán vettem már részt, ahol egyaránt volt felejthetetlen élményem víz alatt, és víz felett is. Esténként összeül a csapat, jókat beszélgetünk, élménybeszámolókat tartunk és búváravatás címszóval még egy kis buli is belefér. Remélem, még sok-sok ilyen túrán vehetek részt, mert ezekre az élményekre mindig szívesen gondolok vissza!
Hernádi Gyula
Érdeklődési köröm szerint, a természettudományi területek felé vonzódom. Gyermekkoromban a víz alatti világ misztikumnak számított. Nagy ritkán a TV Delta című műsorában egy-egy műsorrész, egy Jacques Cousteau film óriási csemege volt. Kicsit később a David Attenborough sorozatok, végleg megfogtak. Tudtam, hogy ez lenne az én világom, ez lenne az, amiben örömöm tudnám lelni. Aztán jöttek a dolgos hétköznapok és az egzisztenciaépítés, a száraz informatikában. Lassan távol kerültem mindattól, amit szerettem volna megismerni. Egy alkalommal a kedves szomszédom kérdezte, hogy nem érdekelne-e egy búvár tanfolyam? Mert náluk holnap indul egy! Gondolkodás nélkül igent válaszoltam. Az induláskor nem választottam egyesületet, nem tűnt fontosnak. Aztán persze mondták, hogy tapasztalt, nyugodt oktatókkal lesz dolgom, de ez már nem érdekelt, gondoltam majd én megoldom a búvárkodást. A tanulás közben rájöttem, hogy mennyi minden múlik az információkon, az ismereteken, a berögzült mozdulatokon és totálisan megváltozott a véleményem. Azóta, akinek ajánlom a búvárkodást, annak pont erre hívom fel a figyelmét. Minden azon múlik, mi rögzül automatikusan, milyen élményeken keresztül jutsz szintről, szintre.
Azt gondoltam kell majd egy kis tapasztalat, hogy élményeim legyenek, de a vizsgamerülés során rögtön egy bányatóban sikerült szépet, érdekeset találnom! Ezek után nagyon vártam a tengeri élményeket. Már a vizsgám előtt tudtam, hogy milyen felszerelést fogok vásárolni, és hogy a szabadidőm nagy részét a búvárkodásra fogom fordítani. Azután jöttek az ÉLMÉNYEK: Horvátország, Egyiptom, Görögország, Törökország, Olaszország. Mindenhol ahol jártam, merültem. Mindenhol más világot tapasztaltam érdekesebbnél érdekesebbet láttam. Ha fizikailag bírom, akkor csinálni fogom, és megpróbálom élvezni mind azt, amit a víz alatti "világ" nyújt.
Véleményem szerint a búvárkodásban az a lényeg, hogy hogyan foglalkoznak veled a tanulási fázisban. Itt kifejezetten a képzésre gondolok, arra, hogy milyen lelkiismeretesen tanítják meg azt az ismeretet, amit el kell sajátítani. A St. Flórián Búvár Sportegyesületben nagy tapasztalatú emberekkel vagyok körülvéve, akik jó szívvel adják tovább tudásukat, ismereteiket. Ebben a közösségben az a cél, hogy minél több jó búvárt neveljenek és minél több embernek adják meg a lehetőséget, hogy kockázat nélkül szerezhessen élményeket, élvezhesse a merülés szépségét. Nagyon jó látni a merülésből visszatért embereket, ahogy kérdezgetik egymástól, hogy azt láttad? És azt láttad? És az mi volt? Én azt tudom, és azt szeretném, ha a kisfiamat is ezek a kedves barátok tanítanák búvárkodni, megbízok bennük, rájuk merem bízni "szórakozott professzor" fiamat.
Kelemen család
Kelemen Lajos vagyok. Feleségemmel, Csillával és gyermekeinkkel Adrienn (18) Szandi (14) Lali (8) Hajdúböszörményben élünk. Gyakorló pszichológusokként aktív részesei vagyunk a jövő nemzedékének kreatív lehetőségei biztosításában. Bátyám Zoltán és családja, Zoltán, felesége, Ica, s gyermekeink: Szabina (20) és Máté (17), továbbá keresztlányom, Böbi (14). valamint saját gyermekeinkkel részt vettünk a Miniszterelnöki Hivatal-ORFK-TV-2 (és további támogatók) HŐSÖK TITKA elnevezésű, bűn, és baleset-megelőzési programjában. A játékban, több ezer induló csapat közül a mi "családi csapatunk" lett a győztes. Akkor még nem tudhattuk, hogy a főnyeremény egy élmény ajándék! A győztes csapat és a kísérők "szűk" csapatával (18 fő) nekivágtunk az Adria "kékségének". Azt gondoltuk, hogy lezárjuk az elmúlt játékot. Tévedtünk! Egy új, ismeretlen birodalomba nyertünk bebocsájtást! "A Csend világába..." Az ismeretlenbe, a St. Flórián Búvár Sportegyesület vezetői kalauzoltak. Minden várakozást felülmúló élményeink átéléséhez!
Az álom nem ért véget.
Egyeztetések, és megbeszélések eredményeként búvároktatáson vettünk részt, melyet a lakóhelyünkön biztosítottak a kiképzőink.
Az álom az Adrián folytatódott.
Lehetőségként kaptuk meg a búvárkodás élményét és Attilával, Lacival való ismeretséget. Tudtuk, hogy a Detektív-klub országos döntőjének győzteseként búvárkodással egybe kötött hosszú hétvégés fődíjunk egy különleges világba visz el minket, de azt nem gondoltuk, hogy rabul is fog ejteni! A merüléssel megtanultuk azt is, hogy szervezetünk felett miként szerezzünk uralmat, hisz a víz közegében való légzés, egyensúlyozás korábban ismeretlen érzés volt számunkra.
A tenger világa pedig... lenyűgöző! Nincsenek zajok, nincs stressz, csak nyugalom, békesség, halak, korallok színes, ismeretlen világa.
Rácz Zsolt
A búvárkodással a St. Flórián Búvár Sportegyesületen keresztül ismerkedtem meg. A személyes kapcsolatok és a barátság vitt az egyesület rendezvényeire, majd az a lehetőség, hogy rugalmasan (munkaidőhöz igazított) és jól szervezett tanfolyamon lehetett elsajátítani a búvárkodás alapjait. A tanfolyamhoz (gyakorlati ismeretek megszerzéséhez) ill. vizsgához felajánlott helyszínek (ORFK kiképző bázis uszodája, a horvátországi Senj) is vonzó lehetőségek voltak. Ráadásul azt láttam, hogy az egyesület vezetői komolyan veszik a munkájukat és törődnek a tagokkal, továbbá az egyesület tevékenységének különböző rendezvényeken történő népszerűsítésével, valamint az internetes megjelenéssel is.
Mind azoknak, akik nem ismerik a víz alatti világot, nehéz elmagyarázni, hogy mit élek át, mit érzek, amikor búvárkodom. Ezt igazából csak az értheti igazán, aki már kipróbálta és megtapasztalta a merülés érzését. Abban pillanatban, amikor már le tudtam küzdeni a merüléssel járó "fóbiákat" (ruha, ólomöv, a maszkba beszivárgó sós víz, a légzőkészülék, mint egyetlen kapcsolatod az "élethez") csodálatos világ tárult elém, egyszerűen semmihez nem hasonlítható az a látvány, az a nyugalom és csend, amit ott tapasztaltam. Minden a helyén, minden csodálatosan és egyszerűen "működik", és az ember rájön, hogy mennyire jelentéktelen és kicsi abban a közegben és mennyire jó a természet részeként élni (autó, mobiltelefon, egyéb civilizációs "kütyük" nélkül!) még ha csak percekre is!
Az "új dimenzió"" a búvárkodás, fegyelemre és a természet védelmére, szeretetére tanít. Fontos tudni, hogy ez a sport is "veszélyes üzem", mint az pl. az ejtőernyőzés, de ernyős fent még nem maradt, búvár pedig már maradt a mélyben. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy olyanoktól és olyan közegben sajátítsuk el a búvárkodást, hogy a "veszélyes üzem" és kellemes környezet élményszerző kategóriában maradjon. Ezért tudom ajánlani az egyesület oktatóit és "magát" az egyesületet, amelyek/amely segítségével ez a tudás és érzés megszerezhető.
Az egyesület búvártúrák és merülések tekintetében is színes programokat kínál, illetve szervez, ahol mindenki megtalálhatja a szabadidejének illetve pénztárcájának megfelelő lehetőségeket.
Rátonyi Félix
