Karib tenger
A nagy óceánok méretéhez képest a Nyugati –Atlanti vidéknek csak parányi tengere a Karib-tenger. Területe: 2 754 000 km2. A Karib-térség, mint elterjedt oceanográfia kifejezés tulajdonképpen a Karib (Antilla)-tenger vidékét jelöli. A feltételezések szerint a paleozoikumban, ez kapcsolatban állt a Földközi-tengerrel, és csak később, az Atlanti-óceán kialakulása következtével vált el tőle. A Csendes-óceánnal meglévő összeköttetése Dél-Amerika és Közép-Amerika összeolvadásával, a Panamai szoros bezáródásával szűnt meg. Ez a jelenség alapvetően megváltoztatta a Karibi tenger és az Észak-atlanti térség áramlatait, valamint jelentősen csökkentette a Karib-térségben előforduló hajók számát. A legtöbb sziget partvidékét kacskaringós korallzátonyok övezik, és lágy áramlatok mossák. A Karib-térséget a keleti határon húzódó szigetek és az őket összekötő szírt vonulatok megóvják az Atlanti-óceán mély vizének beáramlásától. Így a dagály kisebb, és a látási viszonyok jók. Bár a szigetek kifejezetten változatosak, a búvárkodás lehetőségei meglehetősen egyformák. Népszerűek a célzott merülések, amikor például tüskés rájákat, cápákat vagy delfineket akar látni a búvár, de a legnagyobb látványosságot a korallzátonyok jelentik. Számos sziget mesterséges zátonyokkal is rendelkezik, elsüllyedt hajók és repülőgépek formájában. Jó néhány kincses hajót is találtak, amelyek eredete még a spanyol gyarmatosítás idejére nyúlik vissza. A Karib-térség alapvetően trópusi éghajlatú, de emellett rengeteg helyi jellegzetesség is befolyásolja az időjárást. A hurrikán erősségű szelek időszakosan előfordulhatnak az északkeleti Karib-térségben. A hurrikán időszaka júniustól novemberig tart, leggyakrabban szeptemberben fordul elő. A Karib-tenger legnagyobb ismert mélysége a Bartlett-árok, legmélyebb pontja 7686 méter. A térség közepe tektonikailag inaktív, de ez nem mondható el a perem területekről.
