Csendes-óceán
A Csendes-óceán a Föld legnagyobb óceánja. Az északi sarkkörtől a déli sarkkörig terjed. Nyugaton Ázsia és Ausztrália, keleten az Amerikai kontinens határolja. Méretét tekintve nagyjából egyharmadát teszi ki a Föld felszínének, és kétszer akkora mint az Atlanti-óceán. A Csendes-óceán felülete 165 millió km2 , több mint a Föld összes szárazföldi területe. Mivel ekkora hatalmas területet fed be, és nagyon változatosak a hőmérsékleti és egyéb adottságai a Csendes-óceánnak rendkívül sokszínű part menti és szigeti élőhelyei vannak. Búvárkodnak ugyan Japán és Kína hideg vizeiben is, azonban a világ legtöbb merülési helye mégiscsak a trópusi Csendes-óceáni térség korallzátonyain és szigetein zajlik az északon Tajvan és Hawaii között határolt, délen pedig Ausztrália Nagy-korallzátonya és Óceánia közötti területen.
Északon a hideg víz az erős áramlások és a nyári feláramlások tápanyagban gazdag vizet hoznak a halaknak és a héjas állatoknak, amely közül a legtöbb a trópusi társánál nagyobb méretű. A kaliforniai partvidék mérsékelt égövi búvár terület. Míg Dél-Kalifornia partjainál ketreces merülés folyik kék és makócápák rajai közé. Télen a Kalifornia-félsziget óceán felőli oldalán szürke bálnák párzanak. A Farallon-szigeteken a kutatók fehércápákat tanulmányoznak. A Kaliforniai-öböl egykoron a vándorló tengeri emlősök paradicsoma volt, de a túl halászás jelentős veszteséget okozott bennük.
A Csendes-óceán légnyomás rendszerei szorosan követik bolygó rendszerét, ahol a légnyomás és szél rendszerek a Föld forgásából és a Föld tengelyének a Nap felé dőléséből következik. Az óceán keleti és déli térségében, ahol állandóak a passzát és nyugati szelek, a legkiegyenlítettebb az éghajlat a bolygónkon. Az óceán nyugati térségében monszunok, amelyeket a szárazföld és a tenger közötti hőmérsékleti különbségek okoznak, helyettesítik a földi rendszert. Mindhárom fajta dagály előfordul. Az óceán átlagos mélysége 4280 m, a Mariana árok mélysége azonban 11.034 m. Ez a világ legmélyebb pontja.
Az Észak-csendes-óceáni terület áramlásai és édesvízbefolyásai ideális környezetet teremtenek a tengerfenéken élő fajok számára. A tápanyagban gazdag feláramlások a világ talán leggazdagabb halászterületeit hozzák létre Japán és Peru mellett, és az óceán nyugati térségében találhatóak a legkiterjedtebb korallzátonyok, valamint a nyílt tengeri fajok hatalmas választéka. Az óceán ugyanazoktól a szennyezési, üledékképződési és rablógazdálkodásszerű halászati problémákkal szenved, mint a többi óceán, de ezek közül is a túl halászat jelenti a legnagyobb veszélyt.
