Indiai óceán
A világon a harmadik legnagyobb víztömeg (a Csendes-óceán és az Atlanti –óceán után). A Föld vízfelszínének mintegy 20%-átadja, területe 73.600.000 km2. A három főóceán közül a legfiatalabb, nem választják el természetes határok az Atlanti, az Antarktiszi és Csendes-óceántól. A jégkorszakok során az alacsonyabb tengerszint elszigetelte a Perzsa öblöt, az Adeni öblöt és a Vörös-tengert az Indiai-óceántól, ezzel eleve kizárta a fajok közötti kölcsönös cserét, ennek következtében a fajok 15% a helyi jellegű. Északon az Akabai öböl és a Vörös-tenger sokkal sósabb és melegebb, mint amire számítanánk a földrajzi helyzetük alapján. A tengerfenék vulkanikus tevékenysége növeli a vízhőmérsékletet, nagy folyórendszerek nem ömlenek a vízbe. Ennek következménye az egészséges korallzátony képződés, és a fajok elképesztő sokasága.
A szél, amely félévente változtatja irányát a monszun. De hogy mikor fordul meg, annak kezdeti időpontja és erőssége változó. A monszun dinamikáját a D-Csendes-óceánon az El Ninó módosítja és az óceán fölött kialakuló ciklon, módosítja.
Az északi térségben nyáron májustól októberig a forró, felemelkedő levegő alacsony légköri nyomást idéz elő Ázsia felett. Ez a délnyugati monszun szállítja a zuhogó esőt az indiai szubkontinensre és okozzák a csapadékos évszakot. A trópusi ciklonok május június és október november folyamán jelentkeznek.
Az árapály mindhárom formája megtalálható, de a leggyakoribbak a félnapos árhullámok.
Az Indiai óceán átlagos mélysége 3890 méter. A legmélyebb pontja a Jávai árokban 7450 méter.
A fajok változatosságának szempontjából az Indiai-óceán csaknem egyenértékű a Csendes-óceánnal, de a lehalászás komoly problémákat okoz.
