Földközi tenger
A Földközi – tenger Afrika és Eurázsia között csaknem teljes szárazföldi harapófogóban fekszik, ami bonyolult geológiai történetére utal. Kelet – nyugati irányban elnyúlva nyugati része Spanyolország és Marokkó között a Gibraltári – szorosig terjed – amely legkeskenyebb pontján csupán 13 km széles -, és ez az egyetlen összeköttetése az Atlanti – óceánnal. Keleten Törökország, Szíria, Libanon és Izrael partjai határolják. Majdnem 4000 km széles víztükre – beleértve a Márvány – tengert is – hozzávetőleg 2 510 000 km2-et foglal el.
Északkeleten a Földközi – tenger a Dardanellákon, a Márvány – tengeren és a Boszporusz – szoroson átkapcsolódik a Földközi – tengerhez. Délkeleten a Szuezi – szorost átszelő mesterséges vízi út, a Szuezi – csatorna a Vörös – tengerrel köti össze.
A búvárkodás számtalan változatára nyílik lehetőség a Földközi – tengerben. A földrengési tevékenység, a folyóhordalékok egyenetlen lerakódása – miközben egyes üledékrétegek megolvadtak -, valamint a változatos erózió – a tengermozgásokkal és a lemerülő, majd kiemelkedő szárazföldekkel tarkítva – különféle partszakaszokat eredményeznek. A Földközi – tenger keleti részének északi partjai bonyolult összetételűek, és különféle gyűrt hegyek övezik őket. Afrika északi partvidéke – amely a Földközi – tenger déli részét határolja – meglehetősen alacsony fekvésű és egyhangú, kivéve a Kirenaika – felföldet Líbiában, a Sidra – öböltől keletre. A búvárkodás mindenütt népszerű foglalkozás a helyi lakosság körében is, de egyes terülteken csak a saját állampolgárokat engedik merülni, ezért más nevezetesség híján ezek a térségek nem vonzzák a búvárokat. Gibraltárnál, a védett tengeri területeken és a spanyol Baleár – szigeteknél a tengeri élővilág még jó állapotban van, de Marokkó földközi – tengeri partján a merülőhelyek nem váltak közkedveltté. Franciaország mediterrán partvonalán érdekes hajóroncsok sorakoznak. Korzikánál és Szardíniánál mindent megtalálunk a hajóroncsoktól a barlangokig. Algéria kellemes búvárkodást kínálna, de sohasem fejlesztették merülőhelyeit, Tunézia viszont megtette ezt, és itt a búvárkodás egészen kellemes. A Tirrén – és az Adriai – tenger partvonala, valamint Szicília szigete igen népszerű a könnyűbúvárok körében, és rengeteg hajóroncs található arrafelé. Málta, Goso és Comino különösen közkedvelt az angolok számára, ráadásul a kormány hat hajót süllyesztett el a búvárok kedvéért. Noha a búvárok számára nem jelent gondot, de nagy fehér cápákat láttak Szardíniánál, Tunéziánál, Máltánál, Szicíliánál és az Adriai – tenger bejáratánál. Az ókori hajóroncsok védelmében Görögország és Törökország korlátozta azokat a területeket, ahol külföldiek számára is engedélyezik a merülést, bár Törökország később megnyitotta ezeknek a területeknek egy részét. Líbia, Szíria és Libanon sohasem helyezett súlyt merülőhelyeinek fejlesztésére. Ciprusnál kellemes a búvárkodás, Izrael korlátozza a víz alatti régészeti merülőhelyekhez való hozzáférést a Földközi – tengerben, ám Egyiptom engedélyezte az Alexandria közelében nemrég feltárt leletek megtekintését
