Cápatámadások 2009-ben
2010-01-17 19:41:44 - Egyéb
A Marine Life Oceanográfiai Központ Cápa Projektje a 2009-es év befejeződésével elkészítette a múlt évben világszerte bekövetkezett főbb cápatámadási adatok statisztikai összesítését, amelyet ezúton adunk közre. 2009-ben világszerte összesen 96 cápatámadást regisztráltak, amelyből 8 eset volt halálos végkimenetelű. Az esettanulmányok alapján megállapítható, hogy az összes támadásból 12 volt bizonyítottan provokált jellegű. (A cápatámadásokat alapvetően két nagy csoportba soroljuk. Nem provokált támadásnak tekintjük mindazon incidenseket, ahol nem mutatható ki sem közvetett, sem pedig közvetlen okozati összefüggés az áldozat magatartása, és az agresszió bekövetkezése között. Ezzel szemben provokált támadásnak minősítjük azokat az eseteket, amikor a támadást interaktív emberi ráhatás váltja ki.) A 2009-es év első cápatámadása múlt év január 6-án történt, az új-zélandi Haumoana partjai közelében, késő délután. Az áldozatot, a part közelében magányosan úszó Georg Simset, hétkopoltyús tehéncápa (Notorynhcus cepedianus) harapása érte. A múlt év első, halálos kimenetelű cápatámadására pedig 2009. január 24.-én került sor, a Dél-Afrikai Köztársaságban. Az Eastern Cape tartományhoz tartozó Port St. John’s parti vizein egy 25 éves, a parttól távolabb, magányosan úszó férfit helyi idő szerint délután 14:00 órakor tigriscápa (Galeocerdo cuvier) támadása érte. A súlyos, roncsolásos sérülések miatti kivérzés, illetve sokk következtében, az áldozat életét vesztette. A 2009-es év legutolsó cápatámadása december 29-én történt, szintén a dél-afrikai Eastern Cape tartományban, Port Alfred tengerpartján. A reggel 8:30-kor bekövetkezett támadást elkövető, és ez esetben csak könnyebb sérülést okozó fajt nem sikerült azonosítani. A sors különleges, tragikus fintora, hogy a 2009-es év utolsó, halálos eredménnyel végződött cápatámadása is ugyanott történt december 18.-án, ahol az első, a dél-afrikai Port St. John’s partjainál. A parthoz közel úszkáló áldozatot bikacápa (Carcharhinus leucas) támadta meg, a több, a karokat és lábakat ért súlyos harapást az áldozat nem élte túl.
A támadások számának földrajzi megoszlását vizsgálva, hasonló képet kapunk az elmúlt évekhez. 2009-ben is, a legtöbb támadás, szám szerint összesen 34, az Amerikai Egyesült Államok felségvizein történt (Hawaiit is beleértve). A rangsorban a második Ausztrália, 27 bekövetkezett cápatámadással. A harmadik helyen, összesen 11 regisztrált támadással a Dél-Afrikai Köztársaság áll. Új-Zéland 5 támadással a negyedik helyezett. A Bahama-szigeteken 3, Mozambikban pedig 2 cápatámadást regisztráltak. Az alább felsorolt országokban pedig egy-egy támadás történt: Azori-szigetek, Guam, Nevis, Szomália, Brazília, Kuba, Salamon-szigetek, Tajvan, Ecuador, Egyiptom, Skócia, Fülöp-szigetek, Nagy-Britannia, Spanyolország
A cápatámadások többségénél nem sikerül minden kétséget kizáró módon azonosítani a támadó fajt. Az áldozatok igen jelentős része nem is kerül vizuális kontaktusba a cápával. Ez különösen igaz az áldozatok legnagyobb két csoportjára, a szörfösökre és az úszókra. A sérülések jellege, különösen a harapásnyom formája, átmérője, illetve mélysége -ha van róluk észlelés-, bizonyos egyéb anatómiai jellemzők (hátúszó, farokúszó formája, testhossz, szín, méret) egybevetése, és ha vannak még az áldozaton kívüli szemtanúk, az általuk szolgáltatott egyéb információk nyújtanak támpontot a támadó faj meghatározására. Ezért a biztosan azonosított, egy bizonyos fajhoz kötött agressziók száma nem mindig korreál az adott faj által ténylegesen elkövetett támadások számával, illetve, az összesen azonosított fajokhoz rendelt támadások száma mindig kevesebb, mint a regisztrált támadások tényleges száma. Ezek után tekintsük át, hogy 2009-ben milyen cápafajoknál sikerült az agressziót megállapítani:
* Nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) azonosított támadások száma: 10
* Bikacápa (Carcharhinus leucas) azonosított támadások száma: 9
* Feketefoltos cápa (Carcharhinus limbatus) azonosított támadások száma: 4
* Tigriscápa (Galeocerdo cuvier) azonosított támadások száma: 2
* Homoki tigriscápa (Carcharias taurus) azonosított támadások száma: 2
* Bronzcápa (Carcharhinus brachyurus) azonosított támadások száma: 2
* Röviduszonyú makó (Isurus oxyrinchus) azonosított támadások száma: 2
* Óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) azonosított támadások száma: 1
* Kékcápa (Prionace glauca) azonosított támadások száma: 1
* Karibi szirtcápa (Carcharhinus perezi) azonosított támadások száma: 1
* Feketecápa (Carcharhinus obscurus) azonosított támadások száma: 1
* Hétkopoltyús tehéncápa (Notorynhcus cepedianus) azonosított támadások száma: 1
* Rókacápa (Alopias vulpinus) azonosított támadások száma: 1
* Dajkacápa (Ginglomostoma cirratum) azonosított támadások száma: 1
* Díszes szőnyegcápa (Orectolobis ornatus) azonosított támadások száma: 1
* Angyalcápa (Squatina squatina) azonosított támadások száma: 1
* Szivarcápa (Isitius brasiliensis) azonosított támadások száma: 1
* Közönséges tüskéscápa (Squalus achantias) azonosított támadások száma: 1
Összességében tehát:
* Összesen azonosított fajok száma: 18
* Azonosított fajokhoz köthető összes támadás száma: 42
* Összes támadás száma: 96
* Nem azonosított fajokhoz köthető támadások száma: 54
A nyolc, halálos végkimenetelű incidenst okozó fajok közül hármat, a nagy fehért, a bika- és a tigriscápát sikerült azonosítani. Három esetben nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy milyen fajhoz köthető a támadás. Légzőkészülékes búvárokkal szemben összesen kettő támadást regisztráltak. Mindkét esetnek az volt a közös jellemzője, hogy a búvárokat már a felszínen, felfújt BCD segítségével úszva érte az agresszió.
A folytatásban pedig 2010 első végzetes cápatámadásáról tudhatunk meg részleteket.
2010. január 12-én, kedden reggel, a Fokváros közelében található Vals-öböl (False-Bay) észak-nyugati partján fekvő Fish Hoek strandján cápatámadás áldozatául esett egy fürdőző. A Fish Hoek-i Western Life Saving Club szóvivője, Keith Mathews szerint a parthoz viszonylag közel történt a támadás. Az áldozat, egy 37 éves, zimbabwei illetőségű, de a Kongói Demokratikus Köztársaságban élő férfi, aki turistaként nyaralt Fish Hoek-ban. A támadásnak több szemtanúja volt. A szintén turistaként Dél-Afrikában üdülő ír Denis Lundon, valamint a brit Phyllis McCartain egybehangzó állítása szerint, a hatalmas méretű cápa alulról és szemből támadt az úszóra, lehúzta a víz alá. Az áldozat egy rövid pillanatra előbukkant, de az állat másodszor is rátámadt. A két szemtanú szerint, egy rövid pillanatig még látszott, hogy a férfi teste a cápa szájában van, az egyik karja pedig a levegőben lóg, majd végleg eltűntek a víz alatt. Az eset után a Western Life Saving Club azonnal segítséget kért a közeli Simon´s Town parti őrség hajós egységétől. A kutatást hajók és helikopter, valamint rendőrségi búvárok bevonásával egész nap folytatták, eredmény nélkül. Szerdán, a felerősödő szél nehezítette a kutatást. Eddig még nem találtak semmit az áldozat maradványaiból. Fish Hoek-ban az utolsó cápatámadás 2004. november 15-én történt. A hét végén nyolc alkalommal észleltek a Muizenberg és Fish Hoek közötti partszakasz közelében cápákat.
A támadó bizonyos módon nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) volt. A Vals-öbölben található Fóka-sziget környékén jelentős egyedszámú nagy fehércápa csoport él, bár az is igaz, hogy a cápák legnagyobb számban május és szeptember között fordulnak elő az öböl vizében. A Vals-öbölben más, az emberre fokozottan veszélyes cápafaj nem él. A Fokföldi-félszigetet határoló öböl nyugati partjai mentén húzódó kiterjedt barnamoszat-erdőségekben honos, közepesen nagy testű hétkopoltyús tehéncápa (Notorynchus cepedianus), noha a szintén potenciálisan veszélyes fajok közé sorolandó, de halálos kimenetelű támadás ettől a fajtól nem ismert.
A január 12-én történt halálos támadás, a nagy fehércápa támadások sorában is egy igen ritka típushoz tartozik. A nagy fehér támadások túlnyomó többsége a prédatévesztésen alapuló, az ún. "bump and bite" kategóriába sorolható, amely egyszeri, és jellemzően nem túl erős harapással együtt járó támadási mód. A többszöri támadás, marcangoló harapásokkal, egyértelműen az ember elleni agressziók körén belül a legritkább, zsákmányszerző, ún. "sneak" típusú támadások közé sorolható. A most történt esetnél az áldozat -a The Herald és a National Sea Rescue Institute hírei szerint-, magányosan, a parttól mintegy 100 méteres távolságban úszott. A hullámtörés zónájában a víz zavaros (a Fish Hoek-i partszakasz enyhén mélyülő, homokos aljzatú part), és a magányos úszó mindig sokkal jobban kiteszi magát egy potenciális nagy fehér támadás veszélyének, mint azok, akik csoportban maradnak.
