Merülések Mexikóban
2009-09-11 07:36:11 - Egyéb
Barlangi búvár körökben jól ismert, hogy Mexikó Yucatan-félszigetén találhatók a világ talán legszebb víz alatti barlangjai. Azt már kevesebben tudják, hogy ez a mesevilág nem csak a fanatikus, bolond barlangi búvárok számára -mint én- látogatható, hanem minden búvár aki ehhez felkészültnek érzi magát és megvan a hozzá szükséges minimális gyakorlata, azaz jól tud lebegni, betekintést nyerhet a cenoték cseppkövekkel díszített víz alatti járataiba, termeibe.
Jó, csak szépen sorjában... Mik azok a cenoték? A cenote (ejtsd: szenote) szó a maya dzonot (majdnem kiejthetetlen) szóból ered, melynek jelentése természetes kút. Logikus. A Yucatan karszt félsziget őslakosai a maya indiánok. Révén, hogy karszt, nincsenek felszíni vízfolyások, sem tavak, az egyetlen édesvíz forrás a mayák számára a cenoték vize volt. Ezek a cenoték nem mások, mint beszakadt barlangtermek. Képzelj el egy barlangot, amit a víz old ki a mészkőből sok-sok ezer év alatt. Ahogy ez a barlang növekszik, a járatai szélesednek, nagyobbodnak, a mennyezetük egyre vékonyabb és vékonyabb lesz, míg el nem éri azt a pontot, hogy már nem bírja el a saját súlyát és beomlik, ablakot nyitva a föld alatt rejtőző hatalmas, szövevényes barlangrendszerekre.
Eddig rendben is van, de cseppkövek víz alatt? Igen. Miután kialakultak ezek a barlangok, a Föld klímájában nagy változás következett be. Egy jégkorszak. A bolygó vízkészletének jelentős része jég formájában halmozódott fel az északi és a déli sark körül kialakuló jégsapkákban. A félsziget földrajzi fekvéséből kifolyólag, az eljegesedés ezt a zónát nem érintette, így a vízszint csökkenésével a barlangok szárazzá váltak. A száraz barlangokban a jól ismert módon megindult a cseppkőképződés és röpke néhány ezer év alatt a természet gazdagon feldíszítette a termeket álló-, függő-, szalma cseppkövekkel és zászlókkal. A jégkorszak vége közeledtével a jég olvadni kezdett és megindult a vízszint emelkedése. Nagyjából egy időben, a Yucatan-félsziget a tektonikai mozgásoknak köszönhetően lesüllyedt és szépen lassan a cseppkőbarlangok víz alá kerültek.
A barlangokban a vízmélység általában sekély, 10 méter körüli, a hőmérséklet a terület éves középhőmérsékletének megfelelően 24-25 °C, a látótávolság több mint 100 méter és a víz áramlása alig érezhető. A fentiekből kiderül, hogy ennél ideálisabb merülőhelyeket nehéz elképzelni.
A cenote (cavern, üregi???) merüléseken a barlangi búvár igazolvánnyal nem rendelkező búvárok kizárólag képzett vezetők kíséretében vehetnek részt. A merülésvezetők minden esetben barlangi búvárok és teljes barlangi cuccban merülnek, míg a látogatók a megszokott nyílt vízi felszerelésükön kívül csak egy lámpát kell hogy cipeljenek. A merülések a barlang bejárati zónájában zajlanak és soha nincsenek távolabb mint 60 méter a legközelebbi bejárattól. A bejáratokon át beszűrődő napfény a merülés minden percében látható. Annak ellenére, hogy mindig a bejárat közelében maradunk, mégis zárt téri merülésről van szó, ezért a levegőfogyasztásra a harmadszabályt alkalmazzuk. Ám még így is, a kis vízmélységnek köszönhetően gázkészletünk bőségesen elég 40- 50 perces merülések végrehajtásához.
Az élővilág elég csekély, de azért néhány halacska néha elkísér víz alatti utunkra. Gyakoriak a guppik, törpeharcsák és a szerencsésebbek találkozhatnak a barlangi vak hallal is. A vízfelszín közelében néha kis édesvízi teknősöket is láthatunk. A víz alatt egyéb érdekes látnivalók is várnak ránk.
A bejáratokon át beszűrődő napfény csodálatos fénysugár játékot képez, bizonyos helyeken valóságos cseppkő erdőkben úszhatunk, máshol levegős termekben a felszínre bukkanva a dzsungel fáinak gyökereit nézhetjük- alulról. Mivel a félszigetet felépítő mészkő rendkívül porózus, ebbe a tengervíz beszivárog, és az édesvíznél nagyobb sűrűsége miatt nem keverdik vele. A partközeli (leggyakrabban látogatott) barlangokban az édes-sós víz határ 10 méter körüli mélységben található.
Fentről megközelítve először vonalszerűen elválik a két vízréteg egymástól, majd amikor beleúszunk, és 1-2 méter vastag rétegben keveredni kezdenek, a víz opálossá válik, csökkentve a látótávolságot. Ezt könnyen megelőzhetjük úgy, hogy kiúszunk a keveredési zónából fel- vagy lefelé, vagy egyszerűen nem közvetlenül az előttünk haladó búvár nyomvonalán úszunk, hanem egy picit kitérünk oldalra, így a még össze nem kevert vízben jó látótávolság mellett nézelődhetünk.
Legnépszerűbb cenote merülőhelyek a Maya Riviérán találhatók Cancun és Playa del Carmen üdülővárosok közelében. Dél felé haladva -a teljesség igénye nélkül- a következők:
Az egy rendszerhez tartozó Cenote Chac Mool és másik bejárata a Cenote Kukulcan, mely ideális első cenote merülésekre, mivel ez van a legközelebb Playa del Carmnehez és Cancunhoz, így nem túl hosszú az utazás, valamint van benne minden: tágas járatok, gyönyörű napfény játék (ha süt a nap), levegős terem, cseppkövek és három különböző bejárat.
A következők, az egy másik rendszer részeit képező Chikin-Ha és Ponderosa vagy Jardin del Eden. Cseppkő képződményekben viszonylag szegények, viszont a bejárataik környezete csodálatos. Nem búvároknak is nagy élményt jelenthet a hűvös vízben úszkálni, vagy a magasan a víz felé hajló sziklákról ugrálni.
A gyakran Tajmahal ként emlegetett Tajma-Ha-nak (mayául: szentelt víz) semmi köze az indiai palotához. Gyönyörű barlang, inkább gyakorlottabb búvároknak ajánlom több, viszonylag sötét része miatt.
Cenote Dos Ojos (két szem) és a mögötte húzódó barlangrendszer, a több mint 62 kilométeres hosszával, jelenleg a harmadik leghosszabb víz alatti barlang a világon. Cenote (cavern) merülésekre és cenote sznorkelezésre is kiváló. Minden része tele van cseppkövekkel, járatai hatalmasak, tágasak és a max. 8 méteres vízmélység szép hosszú merüléseket enged meg.
Cenote Calavera (koponya) avagy A végzet temploma Tulum mellett található, a cobai országút mellett. A vízbejutás egy kalandos, kb. 4 méteres ugrás amiből az következik, hogy a kimászás kevésbé mókás a rozoga vaslétrán... Cseppkövek alig vannak, de az édes- és sós víz határon kialakult oldásformák nagyon különlegesek.
Gran Cenote a Sak Aktun (fehér barlang) rendszer (171 km, második leghosszabb) része. Talán a legszebb mind közül. Falait, főtéjét mindenhol hófehér cseppkövek borítják. A bejárat környéki rész sznorkelezésre is alkalmas.
Végül Aktun-Ha vagy Car Wash - mivel pár éve még a tulumi taxisofőrök ide jártak kocsijaikat mosni. A kis tóhoz hasonlító cenote valóságos trópusi akvárium, tele halacskákkal és ékszerteknősökkel. A cavern részbe folyásiránnyal szemben juthatunk be, fix vezetőkötél nincs, ezt a merülésvezetőnek kell behúzni. A nagy, a csersavas víztől barnára színeződött cseppkő oszlopok közül visszanézve fantasztikus látványt nyújtanak a bejáratban fekvő fatörzsek, ágak.
Választani nehéz. Nincsenek jobbak vagy rosszabbak. Mindegyik egyedülálló, de mégis hasonlóak. A felsoroltakon kívül van még jó tucatnyi cavern merülésre alkalmas barlang a közelben, valamint nagyjából száz, amit csak barlangi búvárok látogathatnak. Nem hogy egy búvártúra, egy élet nem elég ahhoz, hogy végig nézegessük őket.
A cenote merüléses program általában korán indul. Legalábbis én ezt szoktam javasolni minden velünk merülő búvárnak. Érdemes reggel 7 óra körül elindulni a szállodából, akár reggeli nélkül. Út közben lehetőség van egy gyors kávéra a szendvicsesnél, ahol beszerezzük az ebédként szolgáló különböző felvágottakkal és -természetesen- csípős csilivel töltött bagetteket.
A teli palackok felvétele után lekanyarodunk a főútról egy rázós, gödrös földútra és perceken belül megérkezünk. Sűrű bozóterdő közepén vagyunk egy kis tisztáson, hajónak, tónak, tengernek, ...víznek, vagy bárminek ami általában a búvárkodáshoz kötődik, semmi nyoma. Kb. 50 méter séta, néhány lépcső és elénk tárul a bejárat. Kristálytiszta víz, egy viszonylag kicsi tó jellegű képződményben, melyet sziklafalak ölelnek körül. "Itt fogunk merülni? Merre indulunk? És ott beférünk?" - hangzanak a szokásos kérdések.
Valóban, a felszínről nem érzékelhető se a víz mélysége, se a víz alatt húzódó járatok, termek mérete. Részletes eligazítás után visszasétálunk a kisbuszhoz és megkezdjük a felszerelés összerakását. A neoprén ruhát csak utoljára vesszük fel, mert a felszíni hőmérséklet már korán reggel is 30 fok felett van. Amikor mindenki elkészült, lebattyogunk a vízhez és csobb... A felszínen még egy gyors felszerelés ellenőrzés, meghatározzuk az egyes búvárok fordulási nyomását a harmadszabály alapján, felállítjuk a sorrendet és mehetünk. Süllyedünk.
Megszűnik a madárcsicsergés, a neoprén ruhát lassan átjárja kellemes hűvös víz és elindulunk a fix vezetőkötél mellett. Most kezdik elhinni, hogy minden igaz volt amit a briefingben mondtam. Bár fentről nem látszott, a tér valóban hatalmas. Hátranézek, mindenki mögöttem, szépen libasorban. Visszanézve a bejárat felé a napsugarak óriási kék függöny hullámzó ráncainak tűnnek. Leírhatatlan látvány. A bal oldalunkon húzódó falat cseppkövek díszítik a mennyezettől az aljzatig. Tovább süllyedünk. 8, 9, 10 méter. A víz kezd kicsit homályos lenni. Elértük az édes és a sós víz határát. Hátranézek, teljes homály. Csak az engem követő búvárok lámpáinak fényét látom. Egyik barátom csak cukros víznek nevezi, mások olivaolajos/ecetes salátaöntethez hasonlítják. Jobb oldalon még mindig dereng a bejáraton át beszűrődő napfény. A vezetőkötél emelkedni kezd miközben átúszunk egy kanyon szerű kis szoroson, majd hamarosan a felszínen vagyunk egy teremben.
Majdnem teljesen sötét van, a mennyezeten csak egy kisebb lyuk van, ezen át szűrődik be fény és jön be az életet adó levegő. Körbevilágítunk lámpáinkkal. Mintha egy mesebeli erdőben járnánk. Az itteni fák valójában a felszíni fák gyökerei, melyek víz után kutatva utat törnek maguknak a mészkő repedésein át. Amint vizet érnek lefelé növekedésük megáll és kiszélesednek, hogy nagyobb felületen tudják felvenni a táplálékukul szolgáló folyadékot. Néhány fotó után elúszunk a felszínen a terem egyik sarkába, ahol több ezer vékony szalmacseppkő díszíti a főtét. Újabb fotók csattannak, majd ellenőrizzük a levegőkészletünket és tovább indulunk.
Nagy cseppköves termen át haladunk, melynek közepén egy kis állócseppkő csoport meredezik felfelé. A főtén és falakon mindenhol cseppkövek. Elúszunk egy 2 méter hosszú, 30-50 centi széles zászlócseppkő mellett, majd balra fordulva újabb fény kezd derengeni a távolban. Ennek irányába úszunk a megint emelkedő kötél mellett, majd hamarosan újra a felszínen vagyunk, de most egy másik cenotében.
Egy nagy leguán ijedten odábbáll amint meglátja kis csapatunkat. Az áthajló fal egyik sötét zugában lógó denevérek nem zavartatják magukat, nyugodtan alszanak. Csak 100 méterre vagyunk a merülésünk kiindulópontjától, de mégis olyan, mint ha egy egészen más világban járnánk. Egy utolsó levegő ellenőrzés és elindulunk vissza. Ahogy a hátunk mögött sötétedik a fény, úgy erősödik eredeti bejáratunknál. Az édes-, sós víz határzónából kibukkanva már élesen látszik, hogy honnan indultunk. Két perccel később már a felszínen vagyunk.
Mindenkinek tetszett, van aki esküszik, hogy ez volt élete legjobb merülése, pedig már járt pár helyen. Kimászunk, átszerelünk, szendvicset eszünk, jókedvű beszélgetés. Most érti meg mindenki, miért kellett olyan korán kelni. Az üres kis tisztás megtelt kisbuszokkal, autókkal amíg mi a víz alatt voltunk. "Ezek mind itt fognak most merülni???" Igen, de nem ott ahova mi megyünk másodiknak, remélhetőleg ott is egyedül leszünk még... Jellegében hasonló, de mégis teljesen más. Szavakkal leírhatatlan. Meg kell nézni!
