Vágással a nyakán vadászó bálnát vettek filmre
2009-06-23 07:29:10 - Egyéb
Soha nem látott módon vadászik halakra az a csukabálna, amelyet a kanadai Quebec partjainál figyeltek meg biológusok. A bálna testén, mintha a nyakát elvágták volna, súlyos sérülésből visszamaradt heg húzódik végig, ez lehet az oka annak, hogy egészen újszerű vadászati technikát alkalmaz. Ez az első megfigyelés, amely a halászhálók okozta sérülések, csonkulások közvetlen hatását dokumentálja.
A Szent Lőrinc-öbölben megfigyelt csukabálna (Balaenoptera acutorostrata) esetét a Marine Mammal Science című szaklapban írta le Brian Kot (University of California) tengerbiológus és a Mingan-szigeti cetkutató civil szervezet munkatársai. Mint ahogy a képeken is jól kivehető, az állat nyaka körül egy komoly vágásszerű heg húzódik, amely kis híján a cet szemeit is megsértette.
"A vágást feltehetően egy a vízben lebegő rákcsapda kötele okozta, ilyet gyakran helyeznek ki azon területen, ahol a bálnát láttuk" - magyarázza Kot. A rákokat a tengerfenéken csalival halásszák, a csapdáktól kötél vezet föl a felszínre, a helyét bója jelöli. A csapdákat gyakran kötik össze erős huzalokkal, ezek egyike okozhatta a csukabálnán látott sérülést is.
A kötél áthatolt a bálna bőrén, belemélyedt a zsírjába, helyenként látszik, hogy az izmokig hatolt. A tengerbiológusok több mint egyórás videofelvételt készítettek arról, milyen szokatlan módon vadászik a sérült bálna kapellán lazacokra. A megfigyelt 50 alkalomból 18-szor a vízfelszínhez képest 30-45 fokos szögben elfordulva tört rá a halrajra, és kizárólag szájának jobb oldalát használta. Miután összezárta száját, megfordult a levegőben, hogy az egészséges bálnákhoz hasonló módon, állával lefelé érkezzen vissza a vízbe. Egyetlen alkalommal sem terhelte fejének bal felét, és barázdáit sem volt képes az egészséges társaihoz hasonló méretűre tárni.
Bár a Szent Lőrinc-öbölben gyakran figyelnek meg visszatérő, ismerős bálnákat a kutatók, Kot és munkatársai soha többé nem látták a sérült csukabálnát, így arról nincsenek információk, milyen hosszú távú következményei lettek a sérülésének. A megfigyelés ennek ellenére értékes, hiszen élő állatokon eddig csak néhányszor lehetett kimutatni a halászat okozta sérüléseket, a nem halálos sebesülésekről szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésre.
"A nagy testű bálnák, például a kék avagy óriás bálnák (Balaenoptera musculus) és a közönséges barázdásbálnák (Balaenoptera physalus) olykor ki tudják tépni magukat a rájuk tekeredő kötelekből, de a kisebb fajok, mint a csukabálna, nem ennyire erősek" - magyarázza Kot. Ezek képtelenek felvergődni a felszínre, így megfulladnak és alámerülnek: soha nem derül fény a veszteségre.
