Szonárok miatt jönnek fel túl gyorsan a felszínre a bálnák
2009-06-17 06:57:14 - Egyéb
A csőröscetek "keszonbetegséget" kapnak, ha túl gyorsan úsznak fel a felszínre - például, amikor a haditengerészet hajóinak szonárjaitól megijednek. Ezt az elméletet támasztja alá egy új tanulmány, amely a jövőben segíthet a kutatóknak megérteni, miért szenvednek a csőröscetek jobban szonártól, mint más tengeri emlősök.
Azok a csőröscetek, amelyeket holtan találtak a haditengerészet szonárbevetéseit követően, feltehetőleg keszonbetegségben, hivatalos nevén dekompressziós betegségben vagy légembóliában pusztultak el - mondta Robin Baird tengerbiológus, a Respiratory Physiology and Neurobiology című amerikai szaklapban megjelent cikk egyik szerzője. A csőröscetek családjából három fajt vizsgáltak meg, kettőt hawaii vizekben, egyet pedig a kanadai Új-Skócia partjai előtt.
A kutatók vizsgálataikból azt a következtetést vonták le, hogy ezek az állatok - vérük szélsőségesen magas nitrogéntartalma miatt - különösen hajlamosak a keszonbetegségre. A csőröscetek rendszeresen merülnek le hosszú időre akár 1500 méteres mélységekbe is. A vérben uralkodó magas nyomás miatt a nitrogén kioldódik a belélegzett levegőből, és a szövetekben is feldúsul. Ha az állat túl gyorsan úszik fel a felszínre, a vérben és a szövetekben található nitrogén a túl gyors nyomáscsökkenés miatt apró buborékokat képez - ez vezet végül a dekompressziós betegséghez. Következményeként a szövetek sérülése miatt fájdalom lép fel, súlyos esetben bénulás és embólia is kialakulhat. A könnyűbúvároknál régóta ismert a keszonbetegség, amely náluk is akkor alakul ki, ha túl gyorsan emelkednek fel.
Egy 2006-os tanulmány szerint a Cuvier-féle csőröscet (Ziphius cavirostris) 1960 óta világszerte összesen 41 tömeges partravetődését jegyezték fel. Ezek közül néhány - például az 1996-os görögországi, a 2000-es bahamai és a 2002-es kanári-szigeteki szerencsétlenség - egybeesett a tengerészet szonárgyakorlataival.
Az amerikai haditengerészet a szonárokat tengeralattjárók felderítésére veti be. Késznek mutatkozott egyes intézkedések megtételére a bálnák védelmének érdekében, a környezetvédők szerint azonban ezek nem elégségesek. A haditengerészet további kutatásokat sürget e téren, amelyekre 26 millió dollárt is rendelkezésre bocsátott a következő öt évre. A mostani kutatás is részben ebből a forrásból készült.
A Cuvier-féle csőröscet (Ziphius cavirostris) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjéhez, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjéhez és a csőröscetek (Ziphiidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék
1 Előfordulása
2 Megjelenése
3 Életmódja
4 Forrás
Előfordulása
A Cuvier-féle csőröscet a nyílt tengerekben, szinte az egész világon elterjedt a sarki tengerek kivételével, és a hidegebb vizekben is kevésbé gyakori. Az európai partokhoz ritkán vetődik el, de a Földközi-tengerben, a Vizcayai-öbölben és a spanyol partoknál azért gyakrabban megfigyelik.
Megjelenése
Testhossza 550-900 centiméter, kiálló, csőrszerű arcorra és kissé kidomborodó feje van. Orrürege a fejcsúcstól a teljes hossz körülbelül egynyolcadára-egytizedére nyílik. A hátuszony és a farokúszó között néhány kúpszerű kiemelkedés látható. A torkon két barázda fut szét elölről hátrafelé. A hímeknek, de ritkábban a nőstényeknek is, a két alsó állkapocsfél csúcsán egy-egy kúpos fog ül. A nőstények többi foga, és részben a hímeké is, a fogínyben rejtőzik. Ezenkívül a csőröscetek egész családjára jellemző, hogy farokúszójuk hátsó széle nincsen középen bemetszve. A Cuvier-féle csőröscet a leggyakoribb, sötét teste többnyire láthatóan elüt világos fejétől és háti oldalától. Színezete azonban erősen változó.
Életmódja
Túlnyomórészt szabadon úszó tintahalakkal táplálkozik. 30-40 fős csapatokban úszik. Meglehetősen egyszerre buknak le és jönnek fel, egyszerre körülbelül 10 percig tartózkodnak a felszínen és 20-40 percig a víz alatt.
A Cuvier-féle csőröscet szaporodási ideje, évszakos vándorlása és világállományának nagysága kevéssé ismert.
